A rákellenes küzdelem három legfontosabb eszköze a sebészeti beavatkozás a tumor sejtek eltávolítása érdekében, valamint a kemo- és sugárterápia. A kemo és sugárterápia a gyorsan osztódó sejteket, mint amilyenek a ráksejtek, képes károsítani, elpusztítani. A kemo és sugárterápiának a vérképzőszervekre gyakorolt káros mellékhatásai közismertek, amelyek éppen az osztódó sejtekre gyakorolt hatásukból következnek. Kevésbé ismert, hogy a kemo és sugárterápia a közvetlen gyógyító, rákellenes hatásuk mellett egyben rákkeltők is. Ez a mellékhatásuk gyakran csak évek multán jelentkezik. Egy nemrég publikált nagyméretű vizsgálat szerint (13136 résztvevő) a gyermekkori tumorból meggyógyultakat felnőttkorban a felnőttkorra tipikus tumorok jobban veszélyeztetik. A tanulmány érdekessége, hogy az újból megbetegedettek jelentős részénél (59% ill. 42 beteg) a tumor ott ütötte fel a fejét, ahol előzőleg sugárterápiás kezelés történt.
Hodgkin’s betegséget túlélő nők esetében az emlődaganatok előfordulásának valószínűsége nőtt a sugárterápia dózisának függvényében. Ez a veszélyeztetettség még több mint 25 évvel a kezelés után is fennállhat a vizsgálatok szerint. Érdekes, hogy a kemoterápia esetén ebben az esetben a tüdő daganatok felbukkanásának a valószínűsége csak az első négy évben volt nagyobb, míg sugárterápia esetén a tüdődaganatok valószínűsége csak 5 évvel a kezelés után nőtt meg és a tüdődaganatok több mint 20 évvel a sugárterápiás kezelés után is veszélyeztették a túlélőket.
Emlődaganatoknál is a sugárterápiás kezelés intenzitásának növekedése növeli a későbbi kötőszöveti daganatok kialakulásának gyakoriságát.
A sugárterápia hosszú távú rákkeltő hatását a kemoterápia jelentősen megnövelheti. Erre az eredményre jutott több, szintén gyermekkori tumorokban szenvedők kórtörténetét vizsgáló tanulmány.
A kemoterápia önmagában is megnövelheti a daganatok visszatérésének valószínűségét. Erre a következtetésre jutott egy non-Hodgkin’s betegségből meggyógyultakat vizsgáló új tanulmány, amely szerint a kemoterápia hosszú távon megnövelheti a leukémia, tüdő és vastagbéldaganatok előfordulásának gyakoriságát.
A sugárterápia lehetséges káros mellékhatásai között még megemlítendő a stroke (fejbesugárzás esetén) és a szívkoszorúér betegség. Ezeken a mellékhatásokon kívül megfigyelték még a gyermekkori rákbetegségeket túlélőkön, hogy általános egészségi állapotuk jóval rosszabb azokénál, akik nem szenvedtek rákbetegségben és nem szorultak sugár és kemoterápiára. Sokkal gyakrabban szenvednek krónikus betegségekben és az ezekből fakadó súlyos, életveszélyes komplikációkban: pl. mellbesugárzás esetén visszatérő tüdőgyulladásokban. A gyermekkori tumorokból meggyógyultak életminősége is elmarad egészséges társaiktól egy tanulmány felmérése szerint. (A kemo- és sugárterápia agyi és peripheriális idegrendszert károsító mellékhatásairól egy későbbi hírben fogunk beszámolni.)
Nem csak a daganatellenes sugárterápia okozhat káros mellékhatásokat, hanem a képalkotó eljárások (Röntgen, CT) sugárzása is. Éppen ezért számos tanulmány elemezte azt, hogy mennyiben ellensúlyozza ezeknek az eszközöknek a rákkeltő hatását az, hogy így időben felismerhetik a rák kialakulását, és ezzel életeket menthetnek. Egy tanulmány szerint csak a dohányosoknál javasolt, nemdohányzóknak viszont nem javasolt és a dohányzást abbahagyóknál vitatható a tüdő CT rendszeres alkalmazása, mivel nem dohányzóknál káros rákkeltő hatása felülmúlhatja lehetséges rákfelismerő hasznát.
Daganatmentes nőknél a rendszeres alacsony dózisú sugárzás megnövelheti az emlődaganatok előfordulásának valószínűségét is. Az emlő az egyik legérzékenyebb testrész, amelyre a sugárterápia rákkeltő lehet. Ennek ellenére feltételezik, hogy a képalkotó eszközök alkalmazásával elért korai rákfelismerés haszna több mint ellensúlyozza ezen eszközök rendszeres alkalmazásának sugárzásból eredő emlődaganat keltő hatását.
Természetesen maguk az orvosok is veszélyeztetettek lehetnek. Egy olasz tanulmány beszámol arról, hogy pl. ortopéd sebészek fokozottan veszélyeztetettek lehetnek, mivel gyakran ki lehetnek téve a képalkotó eszközök tumor keltő sugárzásának. Egy másik tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a kardiológusok kétszer veszélyeztetettebbek lehetnek, mint maguk a radiológusok. Ezért rendkívül fontos a biztonsági előírások betartása.
A sugárzásnak feltételezik a közvetlen DNA károsító, rákeltő hatását, de valószínűleg létezik annak közvetett rákkeltő hatás is, mivel gyakran a későbbi daganatok a testnek egy nem besugárzott részén bukkannak fel sokszor évtizedekkel a kezelések után. Ezt a közvetett károsító hatást nevezik, un. „bystander” hatásnak is. Okában még nem értenek teljesen egyet a kutatók, de feltételezik a sugárzás gén-állományt destabilizáló hatását. A sugárzás közvetlenül is előidézheti a kromoszómák károsodását, törését.
Új felismerés, hogy a „rejtett genetikai instabilitás” (pl. hajlam a genetikai károsodásra különböző méreganyagok hatására) növelheti a másodlagos tumorok kialakulásának rizikóját korai stádiumú fej és nyak tumorokban szenvedőknél, különösen akkor, ha egy bizonyos növekedési faktor (IGF) szintje emelkedett. A genetikai károsodásra hajlamosok túlélési ideje alacsony, pl. kemo- és sugárterápiával kezelt nem kis sejtű tüdődaganatok jelenléte esetén.
A legújabb tudományos vizsgálatok megerősítik, hogy bizonyos polysaccharidok jelenősen csökkenthetik a sugárzás káros mellékhatásait. In vivo állatkísérletekben speciális polysaccharidokat fogyasztó nagy dózissal besugárzott állatok túlélési ideje jelentősen növekedett. A besugárzás káros mellékhatásait csökkentő polysaccharidokról kimutatták azok egészséges sejteket érintő genetikai károsodást gátló és májvédő hatását: valószínűleg ezen is alapulhat jótékony hatásuk. A magas minőségű speciális polysaccharida kivonatok jelentősen csökkenthetik a kemo- és sugárterápia és más sugárzáson alapuló képalkotó eljárások hosszú távú káros, genetikai állományt veszélyeztető, rákeltő hatását.
